S.Á.R

S.Á.R [M.U.D.]

A környezettudatos építészet anyaghasználatát többek között az egyes anyagok életciklusa határozza meg. Az egyik ökológiai tényező az épület előállításhoz és a szállításhoz felhasznált fosszilis energia mennyisége, a másik az anyag funkcióváltása után az építési törmelék környezeti terhelése. A vályog mindkét szempontból markánsan eltér a szilikát- és cementalapú építőanyagoktól, mivel szinte korlátlanul és gyorsan, kevés energia segítségével átalakítható építőanyaggá, majd visszaalakítható nyersanyaggá: organikus talajjá. Ez az ökológiai különbség adta a film dramaturgiai szerkezetét, miszerint az időbeliséget, a ciklikusság fogalmát járjuk körbe. Mi az az időegység, amelyen keresztül értelmezhető az élettartam? Mi az az időtáv, ahol az elgondolás, a ház tervezése elkülönül a modernitás építészeti időmértékétől?

A kihelyezett kamera öt hónapon át kísérte az épület változásait. A film időszemlélete biztosítja azt az esztétikai többletet, amely az egész projektet művészeti programként határozza meg. A korább és később viszonyainak rekonstruálásával a néző hozzájárul az esztétikai és az ökológiai halmazok körvonalazásához és viszonyainak meghatározásához.

The use of materials in environmentally conscious architecture is defined, among other things, by the life cycle of each material. One ecological factor is the quantity of non-renewable energy used to create and transport the building. Another is the environmental load of construction debris following the functional shift of the material. The mud brick is fundamentally different from silicate- and cement-based construction materials in both respects, as it can rapidly be transformed into construction material virtually without limitations, using very little energy, and it can be transformed back into raw material: organic soil. This ecological difference is the basis of the film’s dramaturgy, insofar as it revolves around temporality and cyclicity. What is the time unit by which life cycle can be interpreted? On what time scale do concept and building design become distinct from the architectural temporality of modernity?

A fixed camera followed the changes of the building through five months. The film’s temporal approach provides the added aesthetic value that defines the entire project as an artistic program. By reconstructing the relations of sooner and later, the spectator contributes to delineating the domains of the aesthetic and the ecological and to determining their relations.

2017
11’30